Divat
és Jog? Divatjog!
Ügyvéd vagyok, több évtizedes gyakorlattal.
Az
általam már 2006-ban divatjog-ra magyarosított fashion law kifejezéssel
ugyanebben az évben találkoztam, egy szellemi tulajdonjoggal foglalkozó
brüsszeli konferencián. (Pesti Ügyvéd, 2007. március, http://www.daszkalovics.hu/divatjog.html)
Ez volt az az év, amikor az első jogi kurzusok ebben
a tárgykörben az USA-ban megindultak (New York, Fordham University).
Ettől az évtől kezdve készültem arra – mind
elméletben, mind a praxisomban -, hogy ezt az igen érdekes és összetett
jogterületet megismerjem, gyakoroljam, majd végül összefoglalóan, immár
tankönyvi szinten rögzíteni tudjam.
Eleinte csak olvastam, mindent elolvastam, ami ebben
a tárgyban megjelenhetett: üzleti jog, márkaépítés, franchise, licencing, hamisítás,
jogvédelem lehetőségei…
Az elméleti megközelítést a gyakorlat is követte: a mindennapi
ügyvédi munka mellett, a napi praxisom során olyan és annyi ismeretre tettem
szert, amely lehetővé tette, hogy ezzel az immár komplex megközelítéssel
specializálódni tudjak a divatjogra, mint önálló jogterületre.
Társasági
joggal mi ügyvédek általában mindannyian foglalkozunk:
cégalapítás, képviselet, társasági jogviták, szerződések. Velem sincsen
másként: a rendszerváltást megelőzően már 1987-ben „beletanultam” a társasági
jogba, egy részvénytársaság létrehozásán dolgozva.
A
szellemi alkotások jogvédelmével a munkám során szintén
gyakran találkoztam, ráadásul már az egyetemi szakdolgozatomat is erről a
területről írtam (Lontai Endre professzor támogatásával), kezdettől fogva ez a
jogterület érdekelt a legjobban.
A
kereskedelmi szerződések joga – és általában a
szerződések joga - e hosszú évtizedek alatt – kezdve az egyetem utáni első
évtized külkereskedelmi jogtanácsosi gyakorlatától az elméleti érdeklődésemet
előadásokban is megjelenítő szakmai munkáig – a napi praxisomban is jelen van.
Egy divatvállalkozó/divatvállalkozás mindhárom jogi
területtel találkozik: a vállalkozás létrehozása során a társasági joggal,
termékei, alkotásai értékesítése, bemutatása során szellemi tulajdonjogának
megvédéséhez kapcsolódóan a szerzői joggal, védjegyjoggal, formatervezési
mintaoltalommal, jogainak elbitorlásakor a jogvédelem eszközeivel, a
vállalkozás egymást követő életciklusaiban pedig a különféle szerződésekkel: az
adásvételi szerződéstől a munkajogi szerződéseken át a licencia-szerződésekig,
franchise-ig bezárólag.
A divatjog tehát több jogterület elemeiből építkezve
önálló diszciplínaként értelmezhető, és én ebben a blogban arra vállalkozom,
hogy a divatvállalkozás/divatipar életéből vett gyakorlati példákkal illusztráljam
ezen érdekes jogterület fejlődését, majd a jogfejlődést a gyakorlatból
szemlélve tankönyvi anyaggá sűrítsem.
További motivációként említem meg, hogy a
tapasztalataim szerint nagy a bizonytalanság a divatiparban a jogvédelem
lehetőségeinek igénybevétele felől. Segítséget kívánok nyújtani tehát
mindazoknak, akik alkotásuk, szellemi termékük védelmére törekednek.
A divatjog és a designjog sok esetben azonos
joganyag, ezért csak az esetleges eltérések vagy egyedi érdekességek esetében
térek ki a speciális szabályok ismertetésére.
Kezdésként – lehet, hogy más sorrendben - a
következő kérdéseket tervezem majd körüljárni:
1. Szüksége
van-e egy divattervezőnek/alkotónak a jogvédelemre? Ha igen, melyik formája? Ha
nem, miért nem? Hol a jogi határ a
koppintás, az inspiráció és a másolás között?
2. A
divatvállalkozás és a divatjog találkozása. Elkerülhetetlen találkozási pontok.
3. Egy
termék, több oltalom? A párhuzamos védelem.
4. Hamisítás,
másolás, utánzás, koppintás, kalózkodás, plágium. Másképp: bitorlás, szerzői
jogsértés, iparjogvédelmi jogok megsértése.
Mindemellett igyekszem naprakész lenni és a
divatjoggal kapcsolatos bírósági, hatósági döntésekről, azok sajtóbeli és
szakmai visszhangjáról beszámolni.
Utószó: a blogkészítés technikai finomságait (színek, háttér, képek) még nem tanultam meg... de majd belejövök.
2014. január 12.