Divat és Jog? Divatjog!

Ügyvéd vagyok, több évtizedes gyakorlattal.

Az általam már 2006-ban divatjog-ra magyarosított  fashion law kifejezéssel ugyanebben az évben találkoztam, egy szellemi tulajdonjoggal foglalkozó brüsszeli konferencián. (Pesti Ügyvéd, 2007. március, http://www.daszkalovics.hu/divatjog.html)

Ez volt az az év, amikor az első jogi kurzusok ebben a tárgykörben az USA-ban megindultak (New York, Fordham University).

Ettől az évtől kezdve készültem arra – mind elméletben, mind a praxisomban -, hogy ezt az igen érdekes és összetett jogterületet megismerjem, gyakoroljam, majd végül összefoglalóan, immár tankönyvi szinten rögzíteni tudjam.

Eleinte csak olvastam, mindent elolvastam, ami ebben a tárgyban megjelenhetett: üzleti jog, márkaépítés, franchise, licencing, hamisítás, jogvédelem lehetőségei…

Az elméleti megközelítést a gyakorlat is követte: a mindennapi ügyvédi munka mellett, a napi praxisom során olyan és annyi ismeretre tettem szert, amely lehetővé tette, hogy ezzel az immár komplex megközelítéssel specializálódni tudjak a divatjogra, mint önálló jogterületre.

Társasági joggal mi ügyvédek általában mindannyian foglalkozunk: cégalapítás, képviselet, társasági jogviták, szerződések. Velem sincsen másként: a rendszerváltást megelőzően már 1987-ben „beletanultam” a társasági jogba, egy részvénytársaság létrehozásán dolgozva.

A szellemi alkotások jogvédelmével a munkám során szintén gyakran találkoztam, ráadásul már az egyetemi szakdolgozatomat is erről a területről írtam (Lontai Endre professzor támogatásával), kezdettől fogva ez a jogterület érdekelt a legjobban.

A kereskedelmi szerződések joga – és általában a szerződések joga - e hosszú évtizedek alatt – kezdve az egyetem utáni első évtized külkereskedelmi jogtanácsosi gyakorlatától az elméleti érdeklődésemet előadásokban is megjelenítő szakmai munkáig – a napi praxisomban is jelen van.

Egy divatvállalkozó/divatvállalkozás mindhárom jogi területtel találkozik: a vállalkozás létrehozása során a társasági joggal, termékei, alkotásai értékesítése, bemutatása során szellemi tulajdonjogának megvédéséhez kapcsolódóan a szerzői joggal, védjegyjoggal, formatervezési mintaoltalommal, jogainak elbitorlásakor a jogvédelem eszközeivel, a vállalkozás egymást követő életciklusaiban pedig a különféle szerződésekkel: az adásvételi szerződéstől a munkajogi szerződéseken át a licencia-szerződésekig, franchise-ig bezárólag.

A divatjog tehát több jogterület elemeiből építkezve önálló diszciplínaként értelmezhető, és én ebben a blogban arra vállalkozom, hogy a divatvállalkozás/divatipar életéből vett gyakorlati példákkal illusztráljam ezen érdekes jogterület fejlődését, majd a jogfejlődést a gyakorlatból szemlélve tankönyvi anyaggá sűrítsem.

További motivációként említem meg, hogy a tapasztalataim szerint nagy a bizonytalanság a divatiparban a jogvédelem lehetőségeinek igénybevétele felől. Segítséget kívánok nyújtani tehát mindazoknak, akik alkotásuk, szellemi termékük védelmére törekednek.

A divatjog és a designjog sok esetben azonos joganyag, ezért csak az esetleges eltérések vagy egyedi érdekességek esetében térek ki a speciális szabályok ismertetésére.

Kezdésként – lehet, hogy más sorrendben - a következő kérdéseket tervezem majd körüljárni:

1.      Szüksége van-e egy divattervezőnek/alkotónak a jogvédelemre? Ha igen, melyik formája? Ha nem, miért nem?  Hol a jogi határ a koppintás, az inspiráció és a másolás között?

2.      A divatvállalkozás és a divatjog találkozása. Elkerülhetetlen találkozási pontok.

3.      Egy termék, több oltalom? A párhuzamos védelem.

4.      Hamisítás, másolás, utánzás, koppintás, kalózkodás, plágium. Másképp: bitorlás, szerzői jogsértés, iparjogvédelmi jogok megsértése.

Mindemellett igyekszem naprakész lenni és a divatjoggal kapcsolatos bírósági, hatósági döntésekről, azok sajtóbeli és szakmai visszhangjáról beszámolni.

Utószó: a blogkészítés technikai finomságait (színek, háttér, képek) még nem tanultam meg... de majd belejövök.

2014. január 12.